2013. február 14., csütörtök

Busójárás 2013-ban (is)

2013 februárjában, a mohácsi busójáráson egyelőre csak jelképesen sikerült elűzni a telet, remélhetőleg a közeljövőben csak odébbáll őkelme magától is! :-)

Pénteken délután indultunk sebesvonattal Pécsre. Bár IC-vel gyorsabb lett volna az út, de a csatlakozó buszjáratot a sebes vonattal is el lehetett érni, minek fagyoskodjunk egy órát a buszmegállóban? Ez utóbbit megtehettük a vonaton is, kocsinkban kezdett egyre hűvösebb lenni. Először csak a lábunk fázott, majd felkerült rám a nagykabát, Dénesre két pulóver is, de hamarosan beláttuk jobb lesz összeszedelődzködni és másik kocsiban kivárni a hosszú utazás végét.
Pécsett, a sötétben "természetesen" nem találtuk meg egyből a buszpályaudvart (annak ellenére, hogy jártunk már ott), s a rossz irányba megtett utunk alatt elvesztegetett időt igencsak szapora léptekkel kellett behozni, hogy odaérjünk az indulásra. A buszon végül akkora tömeg gyűlt össze, hogy majd 10 perc késéssel, teltházzal indultunk el. Az egy órás út alatt leszállni nem, csak felszállni akaró emberek álltak minden buszmegállóban, így a sofőr felajánlotta némely csinosabb hölgynek, hogy akár az ölébe is ülhet. A mohácsi teszkónál’ kipréseltük magunkat a buszból, s indultunk kollégiumi szállásunkra. A portás rögtön mondta is, hogy akkor maguk tudják, merre van a szoba, hiszen tavaly már voltak itt. (Valami különös ismertetőjel lehet rajtunk, ha megjegyeznek minket egy év távlatában. Lehet a hátizsákunk? A mi korosztályunk vagy gurulós bőröndökkel jár, jobb esetben kézitáskáját cipeli az autójától a bejáratig. Salgóbányán is megkérdezték tőlünk Szilveszter este, hogy ugye mi turisták vagyunk? A hátizsákunkról gondolják, minthogy látták, hogy azzal jöttünk.
(Elég snassz, de azok vagyunk, s ameddig csak bírjuk, azok is maradunk!:-)

A tavalyi mohácsi vendégeskedésünk két napját a városban töltöttük, bőven kaptunk ízelítőt a karneváli hangulatból, ezért kedves munkatársam idei meghívását ismét elfogadva, a mostani szombatot a Mohácsi csata emlékhelyének meglátogatására tartogattuk.

Délelőtt szétnéztünk a kirakodóvásárban, kiröhögtük magunkat a surmóbbnál surmóbb feliratú pólókon, megcsodáltuk a fazekasok kerámiáit, a sajthegyeket, de a délben induló buszunk erre sok időt nem hagyott.
A szöveghez illő maszk alább :-)

Zsűrizett maszk
Bő félóra alatt meg is érkeztük az Emlékparkba. (Ez a buszjárat kerülővel átment Horvátországba (Udvarra), felvette az egy szem utast, s onnan visszafordulva Sátorhely felé megállt az emlékparknál is. A busójárásnak köszönhetően, akciós jegyet válthattunk 1000 Ft./fő áron. (A megspórolt 1000 forintot aztán jól el is költöttük, de erről majd később :-)

S mert a busz fél óra múlva indult vissza Mohácsra, ami még egy rövid villámlátogatásra is kevés az emlékparkban, így a következő járat indulásáig 4 órát tölthettünk el a parkban. Az emlékpark fontosabb tudnivalóiról, s hogy a mellékelt képek a látványukon kívül másoknak is tartalommal teljenek meg, pár mondatot kölcsönveszek az utazzitthon.hu és a mohacs.hu ismertetőjéből (a fellengzős, patetikus szólamokat mellőzve, olykor leegyszerűsítve, privát megjegyzéseimet pedig dőlt betűvel hozzáfűzve :-)
Az emlékhely bejárata

1976. augusztus 29-én, a mohácsi csata 450. évfordulóján tizenhétezer ember jelenlétében került sor az emlékhely felavatására. Az Emlékhely központi létesítménye, a földbe süllyesztett átriumos épület, Vadász György építész alkotása, hangulata a török időkben elpusztult kolostorok emlékét idézi. A közepén álló kút, a fehér kőrózsa, meghasadt bimbója az ország három részre szakadását szimbolizálja, s hazánkért hullatja fehér könnyeit. (Télen szünetel a könnyhullatás ! :-)

Az udvarból felvezető lépcsőkön a körkörös elrendezésű, erdősávokkal szegélyezett temetőkertbe érkezünk. Itt öt tömegsírt láthatunk, rendszertelenül elhelyezkedve, melyben mintegy négyszáz férfi holttestének maradványai nyugszanak. A tömegsírok között II. Lajos király, Tomori Pál, Kanizsai Dorottya, Szulejmán szultán és sok-sok névtelen vitéz fából faragott szobrait láthatjuk.
A fegyvereket és lovakat ábrázoló kopjafák alkotói Király József, Kiss Sándor, Kő Pál és ifj. Szabó István szobrászművészek.






Néha egy-egy látogató megkongatja a zsindelytetős kis lélekharangot. (Mindig akad, kíváncsi, játékos természetű látogató!)
Pár hete a Történet hangszerelve műsort hallgattam a Kossuthon, melyben Kő Pál említést is tesz ezekről a számára is nagyon kedves alkotásairól, hogy az idő vasfoga/pénztelenség erősen munkálkodik rajtuk).
A tíz méter magas, tölgyfából készült keresztet a csatában elhunyt keresztények tiszteletére emelték 1990-ben.
A tízezer tiszafával, és mogyorófa ligettel szegélyezett emlékpark a Kárpát-medencében őshonos növények erdeje, pusztán egyetlen ponton törik meg: délnyugaton, fenyegető tőrként hasít belé a feketefenyőkből ültetett ék, mely a végzetes török ellentámadást jelképezi.. (Zalay Buda kertészmérnök fantasztikus ötlete!!!. A halált idéző kertben szép kontraszt ez az élő fákból álló hatalmas körív.)
Látkép a fogadóépület ablakából
2011-ben a Mohácsi Történelmi Emlékhely új fogadóépülettel bővült, melynek emeleti ablakából a sírkertet „madártávlatból” is láthatjuk. Az épület legalsó, „nulladik” szintjén a csatával kapcsolatos kiállítás tekinthető meg. (Sőt mozi is van! Nekünk a gyerekek számára készített filmet vetítették le, aranyos a maga tegeződő stílusával is! Tömörítve, rajzfilmben meséli el a mohácsi csata történelmi előzményeit, a csata történetének és gyászos végének főbb mozzanatait.)

Egy órányit kószáltunk még a kertben, majd a maradék kettőben a híres 1868-ban telepített vadgesztenyefasorral szegélyezett országúton elsétáltunk Sátorhelyig. Sokáig egy élő lélekkel nem találkoztunk az utcán, pedig régen volt már a mohácsi vész :-) Aztán végre egy fiatalember előkerült valahonnan, akit leszólítottunk, hogy mit érdemes megnézni, ha már idetévedtünk
- .„Arra van a hajdani földvár helyén álló épületegyüttes, meg a kocsma-presszó, ahol finom pizzát lehet kapni – én is onnan jövök”
– És az a magas épület?
- „ Ja, az a volt komlószárító, védett ipari műemlék.”
Idegenvezetés letudva, további kérdéseink (kis szociográfia) nem lényegesek, következzék Sátorhely bemutatása.


Sátorhely, a volt komlószárító
Részlet Sátorhely honlapjáról: „Sátorhelyen magas aranykorona értékű földek találhatók, a néphagyomány szerint azért, mert a Mohácsi csatában elesett magyar katonák vére áztatta. A végzetes mohácsi csata 1526. augusztus 29-én, e területen zajlott le. A török megszállás alatt az 1580-as években szerb nemzetiségűek alapítják a jelenlegi falut "Satoristye" néven, arra emlékezve, hogy itt táboroztak a törökök. Még ma is megtalálható a Várudvar az épületekkel – tiszti lakások, cselédlakások, magtár – melyeket Mária Krisztina főhercegnő kívánságára 1786-ban építettek.”


A rózsaszín templom
leválasztva az épületsorról
A várudvarban beültünk a templomba a délutáni misére. A templom alig emelkedik ki a környező épületsorból – anno onnan lett leválasztva - Nem ehhez van az ember szokva! Hja kérem nincs magaslat e sík vidéken! :-) A templom belső tere a faborítású oltárral, színes ólomüveg ablakával különösen szép.

Várudavar, öreg háztetőkkel
Majd elverve a megspórolt 1000 forintunkat mi is elfogyasztottunk egy sátorhelyi pizzát a kocsmában - (tényleg jó volt).

Már sötétben visszatérve Mohácsra a mohácsi Poklade tamburazenekar műsorát még meghallgattuk. Annak ellenére, hogy lábaink a ritmusos zenére akaratlanul is tánclépésekre gerjedtek, átfázva értünk haza, csak a meleg, édesköményes teával sikerült a hidegrázásból kigyógyulni, no meg egy jó alvással, melyet előző éjszaka mindketten kihagytunk, valószínű az időjárási front miatt. Reggelre megenyhült és meglepetésünkre vékony hó lepte be a várost. Ebédig a Kossuth moziban tartott néptánc műsort néztük, majd a Városházán meghívásunknak eleget téve egy kis busó pálinkával megalapoztuk az ebédet. A hamisítatlan mohácsi harcsapaprikásért, túrós csuszával, a világ végére is érdemes elmenni! :-) Nagyon, nagyon köszönjük!

A hatalmas tömeg láttán,( ezt teszi a világhírnév a busójárással) nem mertük megkockáztatni, hogy az esti busszal induljunk haza (tavaly alig fértünk fel rá, elővételben jegyet venni sajnos nem tudtunk Mohácson) inkább a kora délutáni vonattal indultunk haza. Így a máglyagyújtásról, a busók felvonulásáról, a sokac bálról sajnos lemaradtunk.

S, ha majd nagyok leszünk, mi is? .....:-))









Helyette a Koló téren gyülekező busók közé betolakodva sikerült töményen ráhangolódni a felvonulás előkészületeire, amit nagyon sajnáltunk otthagyni. De, mint tudható „A vonat nem vár.. (trallala)”, hazaindultunk.

7 megjegyzés:

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Nagyon élveztem a hangulatos beszámolót, köszönöm!
Tavaly én is ott jártam - az emlékhelyen is, és a busójáráson is.

lilapereszke írta...

Kedves Zoltán!

Örülök, hogy tetszett. Igen, olvastam tavaly a bejegyzésedet, s akkor döbbentem rá, hogy nekünk az Emlékparkért újból el kell menni Mohácsra. így hát egy picit Neked is köszönhető a látogatás.

Hodobay írta...

Nagyon élveztük (a családomnak is felolvastam) a beszámolódat. A fotók gyönyörűek, látványosak, mi is ott lehettünk Veletek.
Köszönjük!

lilapereszke írta...

Marikám!

Örülök, hogy tetszett a beszámoló.
Nekünk is jó, ha leírjuk, néhány év múlva jó lesz nosztalgiázni :-)

Névtelen írta...

virtual dating game download http://loveepicentre.com christian dating sites
dating tennessee [url=http://loveepicentre.com/faq/]gay teenage dating[/url] granny sex dating sites
sober dating websites [url=http://loveepicentre.com/taketour/]get paid for dating[/url] over 50s dating [url=http://loveepicentre.com/user/Charismic/]Charismic[/url] who is adam ferrara dating

Fernel írta...

Édeske!
Gyere légyszíves hozzám, megszakérteni a gombámat, amit anya hozott tegnap. Azt tudom, hogy csiperke, évek óta esszük, ha találunk, de kíváncsi vagyok, hogy konkrétabban melyik fajta :D

Busó írta...

Busójárás 2014. 02. 27 - 03. 04.
Mindenkit sok szeretettel várunk!
Részletes program a honlapon!
Rengeteg kiváló vendégfellépő lesz:
- Bánát Táncegyüttes (Deszk)
- Gradišće Egyesület (Szentpéterfa)
- Tanac Táncegyüttes (Pécs)
és még sokan mások...
www.buso.ewk.hu